Nem elég a reform!
Ma
jobban igaz, mint bármikor, hogy az iskolának nem elsősorban ismereteket
kellene tanítania, hanem képessé kellene tenni a tanulókat a hatalmas ismeretanyagban
való eligazodásra. Hogy tudjanak gondolkodni, kutatni, rendszerezni,
vitatkozni, érvelni, stb. … egyáltalán beszélni … De hogyan? Amikor már
történelemből is teszteket írnak és néptáncból dolgozatot.
Az
iskolák célja eredetileg a diákok felvilágosítása és oktatása volt – olvashatjuk
Yuval Noan Harari, Homo Deus című könyvében. És mivel az egész könyv nagyon jó
és tanulságos, az iskoláról, illetve az osztályzásról írt részt, egy-az egyben
közzéteszem.
Az
osztályzat aránylag új találmány. A vadászó-gyűjtögető emberek nem osztályozták
az eredményeiket, és az oktatás még évezredekkel a mezőgazdaság forradalom után
sem igen használt precíz érdemjegyeket. A középkori cipészinasnak nem nyomtak a
kezébe év végén egy papírt, amelyen az állt, hogy fűzőből ötöst kapott, de
csatból hármas alát. Shakespeare korában egy oxfordi diák kétféleképpen
hagyhatta el az egyetemet: diplomával vagy anélkül. Eszébe sem jutott senkinek,
hogy az egyik végzősnek, mondjuk, hetvennégy a másiknak meg nyolcvannyolc
pontot adjon. Az osztályzatokat az ipari forradalom idején kialakult tömeges
oktatási rendszerek vezették be. Miután a gyárak és a kormányzati szervek egyaránt
hozzászoktak, hogy a számok nyelvén gondolkozzanak, az iskolák is követték a
példájukat. Minden diák értékét a saját jegyeinek átlaga, míg egy tanárét vagy
igazgatóét az iskola diákjai által elért eredmények átlagértéke határozta meg.
Ahogy a bürokraták használni kezdték ezt a mércét, a valóság átalakult. Az
iskolák célja eredetileg a diákok felvilágosítása és oktatása volt, az osztályzatok
pedig csupán azt hivatott mérni, ez mennyire sikerült. Az iskolák azonban
természetesen kisvártatva elkezdtek a jobb jegyekre koncentrálni. Ahogy azt
minden gyerek, tanár és tanfelügyelő tudja, azok a képességek, amelyek ahhoz
szükségeltetnek, hogy jó jegyet kapjunk egy vizsgán, nem azonosak az irodalom,
a biológia vagy a matematika valódi megértésének képességével. És minden
gyerek, tanár és tanfelügyelő tisztában van azzal is, hogyha választani kell a
kettő közül, a legtöbb iskola a jó jegyeket választja.
Eddig
a részlet. Ezt már csak én kérdezem: akkor vajon a mostani iskolarendszer eléri
a célját?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése