Osztályozás, az iskola zsákutcája

Nem elég a reform! 

           Ma jobban igaz, mint bármikor, hogy az iskolának nem elsősorban ismereteket kellene tanítania, hanem képessé kellene tenni a tanulókat a hatalmas ismeretanyagban való eligazodásra. Hogy tudjanak gondolkodni, kutatni, rendszerezni, vitatkozni, érvelni, stb. … egyáltalán beszélni … De hogyan? Amikor már történelemből is teszteket írnak és néptáncból dolgozatot.

Az iskolák célja eredetileg a diákok felvilágosítása és oktatása volt – olvashatjuk Yuval Noan Harari, Homo Deus című könyvében. És mivel az egész könyv nagyon jó és tanulságos, az iskoláról, illetve az osztályzásról írt részt, egy-az egyben közzéteszem.

Az osztályzat aránylag új találmány. A vadászó-gyűjtögető emberek nem osztályozták az eredményeiket, és az oktatás még évezredekkel a mezőgazdaság forradalom után sem igen használt precíz érdemjegyeket. A középkori cipészinasnak nem nyomtak a kezébe év végén egy papírt, amelyen az állt, hogy fűzőből ötöst kapott, de csatból hármas alát. Shakespeare korában egy oxfordi diák kétféleképpen hagyhatta el az egyetemet: diplomával vagy anélkül. Eszébe sem jutott senkinek, hogy az egyik végzősnek, mondjuk, hetvennégy a másiknak meg nyolcvannyolc pontot adjon. Az osztályzatokat az ipari forradalom idején kialakult tömeges oktatási rendszerek vezették be. Miután a gyárak és a kormányzati szervek egyaránt hozzászoktak, hogy a számok nyelvén gondolkozzanak, az iskolák is követték a példájukat. Minden diák értékét a saját jegyeinek átlaga, míg egy tanárét vagy igazgatóét az iskola diákjai által elért eredmények átlagértéke határozta meg. Ahogy a bürokraták használni kezdték ezt a mércét, a valóság átalakult. Az iskolák célja eredetileg a diákok felvilágosítása és oktatása volt, az osztályzatok pedig csupán azt hivatott mérni, ez mennyire sikerült. Az iskolák azonban természetesen kisvártatva elkezdtek a jobb jegyekre koncentrálni. Ahogy azt minden gyerek, tanár és tanfelügyelő tudja, azok a képességek, amelyek ahhoz szükségeltetnek, hogy jó jegyet kapjunk egy vizsgán, nem azonosak az irodalom, a biológia vagy a matematika valódi megértésének képességével. És minden gyerek, tanár és tanfelügyelő tisztában van azzal is, hogyha választani kell a kettő közül, a legtöbb iskola a jó jegyeket választja.

Eddig a részlet. Ezt már csak én kérdezem: akkor vajon a mostani iskolarendszer eléri a célját?