Kvidics
helyett Kvid-vicc.
Kvidics,
kviddics, kviddich de írják quidditc-nek is a híres Harry Potter
labdajátékát, melyet átalakítottuk, de úgy, hogy már alig hasonlít az
eredetihez, ezért elneveztük Kvid-viccnek.
Az eredeti kviddicspálya füvesített, hosszú
és ellipszis alaprajzú, átmérői 180 láb (55 méter) és 500 láb (152 méter). A
pálya két végében levő pontszerző zónában három-három, 15 méteres oszlopokon
álló gólkarika áll. A pálya közepén egy 60 centiméteres kör található, innen
indulnak a csapatkapitányok a játék kezdetén. Az igazi kviddicset négy labdával
játssza hét-hét játékos. Nálunk csak egy
karika volt és nem voltak csapatok. Mindenki magának gyűjtötte a pontokat, amit
azzal lehetett elérni, ha sikerült a piros labdát átdobni a karikán. A karikát
kábelvezeték védőcsövéből hajlítottam.
A kviddics
legkisebb – diónyi méretű – és leggyorsabb labdája az ezüstszárnyakkal ellátott aranycikesz. Ez a labda a játékosoktól teljesen függetlenül cikázik a
pályán. Ilyenünk is volt. Hát ha nem is cikázott, hisz szárnyai nem
voltak, de ha bedobtam, rövid ideid röpült és nehéz volt elkapni. A mi
cikeszünk a kínai boltból származik, és tényleg kicsi, a feje pingponglabda nagyságú.
Harry
Potterék söprűn repültek. Söprűnk nekünk is volt – a híres Nimbusz 2500 – ám
ezzel csak szaladgálni lehetett, viszont alaposan megnehezítette a játékot,
hisz egy kézzel állandóan tartani kellett. Hogy hogyan készült? Egy egyenes botra, sok kis ágacskát kötöttünk, és a végén egy zokni darabbal rögzítettük a kettő találkozását.
A
játékszabályunk hihetetlenül egyszerű: Egy kézzel fogva, láb között tartva a
seprűt rohangálni kell. A szabad kezükkel próbálták a másiktól elvenni a labdát,
vagy felvenni a földről, hogy átdobják a karikán. Ez egy-egy pontot ér. Amikor
bedobom a cikeszt, el kell kapni, siker esetén 10 pontot kap a játékos. Az
győz, aki több pontot szerez.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése