Kokárda.
Tudósok,
történészek vitatkoztak (vitatkoznak) a magyar kokárda helyes színeiről, vagyis
hogy kívül vagy belül van-e a piros. A zavart az okozza, hogy van „pántlikás”,
illetve „hajtott” kokárda, és az utóbbinál, ha a bokréta részben kívül van a
piros, akkora a két száránál zölddel kezdődik a szalag.
Én
amondó vagyok, hogy kívül van a piros, csak mi véletlenül eltévesztettük, és
ezért lett a fánk-kokárdánk ilyen. Merthogy a hétvégi desszert – bár a farsang
elmúlott – fánk volt, az ünnepre való tekintettel, kokárda-fánk.
Gyakran
bűvészkednek, serte-pertélnek az unokák konyhában. A sütés mindig jó móka.
Ezért kötényt is csináltam nekik. Fogtam egy-egy konyharuhát, a két felső
sarkát behajtottam, és levarrtam. Derekához és a nyakához szalagokat varrtam,
és már kész is.
Megcsináltam
a fánktésztát, a szaggatás már gyerekjáték.
Kivéve,
a „nemzeti fánkot”, mert azt másképp szaggattuk. Egy tállal megjelöltük a kört,
majd kis szaggatóval körbe-körbe kiszaggattuk.
Így került kisütésre. Végül
kidekoráltuk. Kikészítettem pirosnak a meggylekvárt, fehérnek a porcukrot.
Zöldet a gyerekek szedtek a kertből, citromfű levelet. Sajnos a kezdés rossz
volt, így került a lekvár középre. Körben a zöld levelekkel viszont mindenkinek
tetszett, ezért így került tálalásra. Legalább tudtunk beszélgetni arról, hogy
nem csak nekünk okozott gondot a szín sorrendje.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése