Százszorszép, Karácsonyi történetek

Írásaim. 

Már a Google Play –on is megjelent két novellás kötetem.

Ha valaki egy keresőbe beüti a  https://play.google.com –ot, majd a könyvekre kattint, és cím szerint (Százszorszép, Karácsonyi történetek) vagy név szerint (Balogh-Rózsás Erzsébet) keres, megtalálja két novelláskötetemet, ingyen letöltheti, és olvashatja.

Kedvcsinálónak a címadó novella: 

Százszorszép

A Százszorszép című novellámat választottam első novellás kötetem címadójának. 

Miért? Mert szerintem ez a kis szerény virág az egyszerűség, a szépség, a tisztaság, az elegancia megtestesítője, némi titokzatossággal. Írásaimban – akár mese, akár novella – éppen ennek megtestesítésre törekszem. Bízom benne, hogy szellemisége, gondolatvilága elnyeri olvasóim tetszését, és egy picit megmelengeti valamennyiük szívét.

Rosszkedvűen sétálok az utcán. Nehéz napom volt. Mintha minden és mindenki összeesküdött volna ellenem. Minden kiesett a kezemből, társalgáskor nem találtam a megfelelő kifejezéseket, semmit nem találtam meg. Úgy éreztem összeroskadok a feladatok alatt … és közben az a sok, idegesítő telefon. A nyolc órai munkaidőt tizennyolcnak éreztem.

Csak már egyszer legyen vége, csak már mehetnék haza! Friss levegőre, madárcsicsergésre, színes mezőkre vágyom.

De nem. Várakozás teli örömmel lépek ki a nagy, vaskos ajtón, mely csikorogva becsukódik mögöttem, és mi fogad … szürkeség. A nap lement, kezd minden árnyékba borulni. Szürkés, kopott házak mellett megyek el. Lehangolt, közömbös, fásult arcú emberek jönnek velem szembe. Többnyire mindenki lefelé néz, akár azt is mondhatnám, bambul.

Mi van? Minden nap így van? Vagy csak most látom ilyen egyhangúnak, lehangoltnak a világot? Hol vannak a vidám ugrándozó, nevetgélő gyerekek. Ja persze: azoknak már otthon van a helyük.

De akkor hol vannak az összebújó szerelmes párok? Akiknek jól áll a „se nem hallok, se nem látok” állapot, miközben az arcuk sugárzik a boldogságtól.

Megyek egykedvűen, kissé lehajtott fejjel. Hát még a kő is szürke. Nem is értem, miért ez a rengetek kő. Úgy értem, miért gondolják az emberek, hogy ha mindent letérköveznek, az bárkinek tetszik, vagy jót tesz. Az én hangulatomnak biztosan nem.

Nem kellene mindent leburkolni.

A tájépítőket és a zöld városokban gondolkodókat is aggasztja, a növények hiánya. Értem én, hogy a kövek jobban bírják a strapát, mint a fű, de így meg olyan levegőtlen és lélektelen az utca. Arról már nem is beszélve, hogy a kertek udvarok mért térkövesek. Azon csak pár ember gyalogol vagy futkározik.

Gondolataimba mélyedve, magamba roskadva bandukolok előre. Azt hiszem nem gyűlöltem én mindig ennyire a szürkét, sőt … valamikor régen kedvenc olvasmányom volt Andersen Nexö: Szürke fény című regénye. Akkor, ott a szürkét szépnek láttam.

Lehet, hogy velem van a baj? Most jó lenne egy kedves ismerőssel találkozni. De semmi!

Hanem egyszer csak, mintha egy kis hang kiáltana fel:

-       Ne lépj rám!

-       Mi van?

Hisz senki sincs a közelemben. Ez már a vég. Most már hangokat is hallok. Lenézek a földre, hát egy szerény, kicsi százszorszép virít a lábam előtt. Csak pár zöld leve és egy szem virága van, az is az átlagnál kisebb, de így is nagyon szép. No, és szokatlan. Egy százszorszép a sétálóutca közepén? Lehajolok hozzá.

-       Le ne szakíts! – mondja … vagy képzelem.

-       Nem, nem! – húzom el zavartan a kezem.

-       Kicsi és jelentéktelen vagyok. Tudom. De élni akarok.

-       Nem, gyönyörű vagy!

-       Hát persze. Azért gázol át rajtam mindenki? Észre sem vesznek. Nem is tudom, ki találta ki nekem a Százszorszép nevet?! Az Inci-finci, vagy a Szerényke esetleg a Semmiség sokkal találóbb lenne. 

-       Miért mondasz ilyeneket? A szépség, a tisztaság, az elegancia árad belőled, kis titokzatossággal megfűszerezve. Látod, ha mosolyogsz, még a vidámság is. Már az én kedven is sokkal jobb.

Egy száguldó biciklis közeledte zökkent ki az ábrándozásból. Szerencsére nagyívben kikerül bennünket.

Hm! De jól érzem magam! – gondoltam magamban. Már nem zavar a szürkeség. Mosollyal az arcomon, szapora léptekkel haladok tovább.