Játszunk, vagy tanulunk? 2.


Tűzcsiholás, ősembermódra
          A mai játékos töri tanulásunk középpontjában még mindig az őskor, pontosabban a tűzcsiholás volt. Összeszedtük a hozzávalókat: fadarabok, botok, zsineg, és kő helyett két vaskos kavics.

Még lendkerekünk is volt. Igaz, nem kőből faragtuk, és még csak nem is agyagot égettünk ki, mint valamikor régen, hanem egy héttel előtte, só-gyurmából csináltam. (Erre azért volt szükség, mert annak idő kell, mire megszárad és jó kemény lesz.)
Mivel próbálkoztunk?
  •   A két kavicsot (rendes kő, illetve kovakő hiányában) ütöttük egymáshoz, ami néha szikrázott, tüzet nem tudtunk vele gyújtani. 
  •     Egy nagyobb fadarab résében botot pörgettünk kézzel. 
  •     Ugyan ezt csináltuk, de már egy lendkerék volt a boton. Ez nagyon megkönnyítette a dolgunkat.
  •      A botot egy „íj” segítségével forgattuk.
  •    Végül egy madzagot kötöttünk a botra úgy, hogy kétoldalt hosszan lelógott. Ezt párhuzamosan föntről lefelé rátekertük, majd a madzagot széthúztuk és visszaeresztettük, és megint szét és megint vissza. Így a bot a vastagabb fában, a lendkerék segítségével folyamatosan pörgött. 

Annyi időnk és türelmünk viszont nem volt, hogy tüzet tudtunk volna csinálni, de így is sokat tanultunk belőle, és jól szórakoztunk.  
Valamennyi módszert a you-tube-n  néztem meg, ezt bárki megteheti, ha többre, jobbra kíváncsi.

Megjegyzések