A
munka is lehet szórakoztató
Aki
kisgyermekekkel foglalkozott, akinek volt gyermeke vagy unokája, az nagyon jól
tudja, hogy a kicsik, szívesen ott serte-pertélnek a felnőttek körül. Már egy
kétéves is segíteni akar. Ha apa szerel, vagy anya főz, akkor ő is azt akarja
csinálni. A türelmetlen felnőtt itt ront el mindent. Nem engedi, mondván, hogy
te még kicsi vagy …meg: te ehhez még nem értesz. Ezt már csak azzal lehet
tetézi, ha azt mondják: ez nem neked való: pl. a fiúknak a főzés, gyúrás, a
lányoknak a szerelés.
Türelem,
óriási türelem kétségkívül nagyon kell. Emlékszem, az egyik unokám úgy 2-3 éves
lehetett, segített húst panírozni. Megmutattam neki, hogy forgatjuk meg a húst
a lisztben. Ő meg a húst magasra emelte és föntről belepottyantotta a lisztbe.
Jó, megcsinálta egyszer, kétszer, a harmadikat már nem vártam meg. Ismét
megmutattam a helyes módszert, mire ő közölte, hogy érti. Ám harmadszor és
negyedszer is föntről ejtette a lisztbe, ami meg csak úgy szállt mindenfelé.
Talán mérges is lettem volna, ha közben nem láttam volna az arcát, mely nagyon
sok mindenről árulkodott. Boldog volt, átszellemült és szemmel láthatóan szívta
magába az információkat. Ember elleni vétek lett volna, ezt megszakítani. Igaz,
a rántott hús kicsit lassabban készült el, a takarítani való meg több lett, de
ahogy szokták mondani, „több is veszett Mohácsnál”.
A
fentiek ellenére azt gondolom, a konyha az egyik legjobb színtere a
munkálkodásnak. A közös tevékenység, az egymásra figyelés, találkozás a
konyhai eszközökkel és a mértékegységekkel, a méricskélés, a kavarás, a sodrás,
a gömbölyítés, a vigyázunk magunkra és egymásra gondolata, mind, mind, itt
elplántálható.
Ha
valaki olyan szerencsés hogy kertje van, az a másik kiváló terep a
munkálkodásra. Vetésben, palántázásban,
öntözésben, gallyak gyűjtésében, termések begyűjtésében lehet játszva
partnerünk a munkában. Hogy mi-mindet tanul közben! Fel sem tudom sorolni.
Nagyon ügyesek az unokák, látszik rajtuk, hogy értik a dolgukat, és hogy te hagyod, hogy kibontakozzanak. :)
VálaszTörlésTeljesen igazad van, valóban sokat lehet így tanulni. Csak amikor egy szülőnek nincs ideje ezt kivárni? Sajnos én sem örültem mindig a lányaim segítségének, és bevallom olyan is volt, hogy elküldtem őket, hogy gyorsabban haladjak. Most viszont már én is másképp látom a dolgokat. Ma például az unokaöcsém lánya (5 éves) jött át hozzánk kapálni, meg locsolni. Mindent kapált, még a betont is, és locsolni is locsolta a kerítést, a dudvát, a füvet, sőt, még a leszedett paprikát is. ;) Az unokáimmal mindent másképp fogok csinálni.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy szülőként én sem voltam ennyire türelmes. Igen, egyedül sokszor gyorsabban mennek a dolgok, mint "segítséggel". Ám nagyszülőként már másként látom és időm is több van, hisz nem kell munkába rohanni és nem viszem haza a munkahelyi gondokat. Most nagyszülőként mégis arra buzdítok mindenkit (szülőket is), a nehézségeket elfogadva, hogy hagyják a piciket tevékenykedni, esetleg elrontani valamit, mert megéri. Elkezdeni sosem késő, de minél előbb, annál jobb. Ha egy 5 éves találkozik először a kerttel, azt borítékolni lehet, hogy csak kárt csinál.
TörlésEgy kolléganőm mesélte, hogy 6 éves rokon gyerek volt náluk (városi gyerek egy kertes házba került). A kisfiú rendesen megkérdezte, hogy játszhat-e kint törököst. A válasz persze: igen. Mire észbe kaptak, lekaszabolta az összes rózsát, mert a játék szerint, azok volta a törökök. Aki 1,5 - 2 éves kortól lát virágos kertet, veteményt, és van valaki, akivel erről beszélget vele, azzal biztosan nem fordul elő hasonló. Még sok mindent tudnék írni, de nem akarom rabolni az idődet.
Köszönöm az észrevételeidet.