unokák

Az állatkertben (mese)

-        Ébresztő Hétalvók! Ki az ágyból Lilla, Hunyó! Nagy napra ébredtünk.

-        Nagy napra? – kérdezte vissza álmosan Hunyó.

-        Miért? Van kis nap is? – mondta még csukott szemmel Lilla.

-        Hát elfelejtettétek? Ma megyünk Papikával az állatkertbe. A nagy napot pedig azért mondtam, mert ez egy várva-várt, különleges nap lesz. Megyünk majd a földalattival, megnézzük az állatokat, elmegyünk az állatsimogatóba és talán etethetjük is őket.

A tavasz lehelete

Még tél volt, de amikor kiléptem az utcára kellemes meglepetés ért. Hétágra sütött a nap, és egészen langyosan lengedezett a szél. Nagyot szippantottam a kellemes levegőből és unokámhoz fordultam:
-Érzed? Ez már a tavasz lehelete.
-Mi van?
-Mondom, érzed a tavasz leheletét?
-Éreznem kéne valamit?

Nagymama emlékszik nagymamára

„… még mindig a nagymamán szeretetébe kapaszkodom.” írja egy olvasónk, aki szintén nagymama. Az említett idézet egy díjnyertes novellájából származik. Számtalan írásából egy kis szösszenet mutatok be, mely gyermekkorát, vagy talán, a még régebbi emlékeket idézi, miközben alkalmunk adódik nekünk is elgondolkodni. Aki a szeretet, a megbecsülés és a tisztelet hangulatában akar megmártózni, az feltétlen olvassa el az alábbi novellát.


(A kép illusztráció, Smidt Andrea fotóművész képe)


„Tavasz van! Hallod-e?"

„Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik mezei szagokkal a tavaszi szél.”

/József Attila/

Pont ezt érzem, amikor a tavaszi, langyos szellőben, a virágoskertben, az illatozó jácintok között szöszmötölök. A hosszú tél után, alig várom, hogy kint lehessünk. Nekem nagyon bejön. Persze nem csak tavasszal, és nem csak a virágok közt, általában szeretek kertészkedni. Ennél már csak az jobb, ha a kisunokám segít.

Élet a születés után

Hónapok óta vártuk, hogy megszülessen a csoda, hogy megszülessen a második kisunokám, és most megtörtént. 2012.03.19-én biztosan sok kislány született, és biztosan mindegyik nagyon aranyos, de egy közülük mégis más, különleges és kivételes, hisz Ő a mienk. Egyszer találtam az Interneten egy kis mesét, ami most, a nagy eseményről, eszembe jutott. Nem tudom ki az írója, ki a szerzője, de talán nem is fontos. Akkor furcsálltam, hogy erről ír valaki: „Élet a születés után”. Élet a születés után – hisz ez a természetes, vagy nem? Íme a mese, melyet szeretettel küldöm az összes kismamának.

Egy háromunokás nagypapa gondolatai

A nagyszülők szeretnék, hogy unokáik boldog, gondtalan és játékos éveket töltsenek el egészen a felnőtt korig, melyet szerencsés esetben, ők maguk is végig kísérhetnek. Ehhez fiatalon kell nagyszülővé válni. Ekkor gyönyörködhetünk a menyasszonyi ruha szépségén, vagy a vőlegény büszkeségén. De addig sok víz folyik le a Dunán! Magunk pedig, ha a tükörbe nézünk, már láthatjuk a bölcsesség csendes mosolyát. Vagyis két életre szóló programot élhetünk végig, Mi szerencsések.

"Csattogj fogam! Had töltöm kedvemet! "

Most, az ünnepek elteltével, amikor annyiszor és annyit ettünk, elgondolkodtam az EVÉSEN, ami bizton állíthatom: fontos örömszerzési lehetőség. Reggelizünk, ebédelünk, vacsorázunk, és közben hol ezt, hol azt majszolunk. Persze, hogy ez egészséges-e, vagy nem, az egy más kérdés, de hogy jól esik, hogy örömöt szerez, az biztos. Én most nem is, a még több evésre akarok buzdítani, inkább az evés szépség, játékosság lehetőségének kihasználására.

Lehet rosszul szeretni?

Nem hinném. De lehet velem vitatkozni. A szeretet az szeretet. Az nem lehet rossz. Szerencsére nem olyan, mint egy zsák krumpli, hogyha adunk belőle, akkor elfogy.

Talán inkább az a baj, hogy valaki az önzését nevezi szeretetnek. Azért gondolkodtam el ezen, mert sokszor lehet hallani, hogy a nagyszülők elkényeztetik az unokájukat. Megvallom őszintén, amikor még az én gyerekeim voltak kicsik, és olyan nagyon jól elvoltak a nagyszülőkkel, vagy nem akartak onnan eljönni, vagy órákig beszéltek arról, hogy mit csináltak, mit kaptak … bizony, bizony, én is azt mondtam, hogy ezek a nagyszülők teljesen elkényeztetik a gyerekeimet.

A családban a nagyszülő szerepe

A család összetétele és nagysága döntően meghatározza a család életét. (Persze nem csak ez!) Hagyományos értelemben van 1-3 esetleg 4 gyerek, 2 szülő és 4 nagyszülő. Ezen felül a távolabbi rokonok, akik több-kevesebb szerepet játszanak unokáink életében. Ha ez így van és mindenki szeret mindenkit, még akkor is rendkívül sok a konfliktus lehetőség. Erről bizonyára mindenkinek van egy rakás élménye, hisz volt gyerek, meny vagy vő, após vagy anyós.

Subscribe to RSS - unokák