kreativitás

Karácsony

Alig van annál csodálatosabb érzés, mint hogy az ember az unokájától, sajátkészítésű ajándékot kap. A képen látható angyalka az én nagy karácsonyi meglepetésem.

Áldott, békés Karácsonyt kívánok minden kedves ismerősömnek és barátomnak Karl May szavaival: Szenteste! Karácsony! Micsoda édes zengésű szavak! Hogy megtelik a szív a rájuk való visszaemlékezésben! Gyermekkoromra gondolok s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre.

Júliusi esküvő

Július, a legnyáribb hónap. Nincs igazán fontos (mindenki számára fontos) jeles nap, nincs sok dolgunk az ünnepléssel, de jó is ez így: hadd legyen ez a hónap a pihenés, a nyaralás hónapja.  Viszont sok esküvő köttetik ebben a hónapban. A legújabb felmérések szerint, manapság júliusban és augusztusban mondják ki legtöbben a boldogító igent.

Ha a családot tekintjük, hát nem az esküvő a legszebb, legfelemelőbb, a „legjelesebb ünnep” az ember életében?! A mi családunkban már több ízben, júliusban tartottunk esküvőt. Ezért most a jeles napok kapcsán erről, illetve a készületekről ejtek egy pár szót és mutatok egy két képet.

A Nagy Sárkányölő

Kisunokámnak szülinapjára készültünk. Sokat gondolkodtam, mivel lepjem meg. Elég nagy a rokonság, biztos voltam benne, hogy senki nem fog megfeledkezni róla, és gyanítottam, hogy tortát, kisautót meg legot nélkülem is kap.

Mivel kisfiú, és állandóan „harcolni” akar, így adva volt a feladat, hogy lovag felszerelést készítsek. Miből is áll ez: páncéling, sisak, kard és pajzs. De ha harcolni akar, ki ellen harcoljon? Egy hadsereget mégsem csinálhatok! Egy sárkány jó ötletnek tűnik. Na nem tizenkét, vagy hétfejű (az túl sok munka), elég lesz egy háromfejű. A felszereléshez a játékot, a mesét már könnyű kitalálni. A szokásos történet: a jóságos, bátor, hős lovag (ő a kisunokám) megmenti a gyönyörű királykisasszonyt a gonosz sárkánytól (ez vagyok én). De lehet néha a sárkány segítőkész és aranyos is (mint a Süsü), aki a lovaggal együtt megvédi az ellenségtől a birodalmat. Mesét bárki, bármilyet kitalálhat, a gyerekeknek gazdag a fantáziájuk, bármivel tudnak azonosulni.

Uff! Uff!

Ismerős? Kedves Nagyi és Papi kortársaim! Kinek ne lennének indiános emlékei? Természetesen nem igazi indiánokra és harcokra gondolok, hanem a régi szép emlékekre. Játszottunk a szalmakazalban, bunkert, kunyhót és sátrat építettünk. Harcoltunk, meghódítottunk, elfoglaltunk. Voltunk törökök, kurucok, honfoglalók vagy indiánok. Ismertük az összes indián törzs, a nagy törzsfőnökök nevét, és az indián szokás szerinti névválasztást. Mindenkinek megvolt a reá jellemző neve. Én – sok egyéb mellett – „Lágy szellő” voltam (most már inkább Süvítő orkán lehetnék). Mi sok mindent megtanultuk a nagyobbaktól, tőlünk meg megtanulták a kisebbek. No, és egymásnak adtuk a rongyosra olvasott indián könyveket.

Zsák a foltját ...

A tojástartóból készíthető játékoknak se szeri, se száma. A „Zsák a foltját … „ nevet azért adtam ennek a játéknak, mert az összeillő párokat kell megkeresni. Nem kell hozzá más, csak tojástartó, rajzlap, 2 x 8 kis képecske és egy miltonkapocs. Kivágunk egy 8 cm, és egy 10 cm sugarú kört a rajlapból, és középen összekapcsoljuk egy miltonkapoccsal, úgy hogy forgatható legyen.

Subscribe to RSS - kreativitás