Lehet rosszul szeretni?

Nem hinném. De lehet velem vitatkozni. A szeretet az szeretet. Az nem lehet rossz. Szerencsére nem olyan, mint egy zsák krumpli, hogyha adunk belőle, akkor elfogy.

Talán inkább az a baj, hogy valaki az önzését nevezi szeretetnek. Azért gondolkodtam el ezen, mert sokszor lehet hallani, hogy a nagyszülők elkényeztetik az unokájukat. Megvallom őszintén, amikor még az én gyerekeim voltak kicsik, és olyan nagyon jól elvoltak a nagyszülőkkel, vagy nem akartak onnan eljönni, vagy órákig beszéltek arról, hogy mit csináltak, mit kaptak … bizony, bizony, én is azt mondtam, hogy ezek a nagyszülők teljesen elkényeztetik a gyerekeimet.

Most, öregedő fejjel, másként látom. Lehet, hogy féltékeny voltam? Még szerencse, hogy semmit nem tettem ellene. Hagytam, hogy a papa meg a mama azt csináljanak, amit akarnak. Az élet azt bizonyította, hogy a túlságos odafigyelés, a túl nagy szeretet, a „kedvedre főzök”, a „megveszem neked”, „nem hagylak bántani” nem ártott meg nekik. Rendes, dolgos, családszerető felnőtt lett belőlük.

Lehet rosszul szeretni? Most is azt mondom, hogy nem. Az persze igaz, hogy történnek néha furcsa dolgok, de az akkor nem szeretet. Mire gondolok? Például arra, amikor a nagyi olyan tevékenységeket megcsinál az unokája helyett, amit már egyedül kellene csinálnia. Evés, öltözködés, … ilyenkor azt hiszem, csak a saját fontosságát, nélkülözhetetlenségét akarja bizonyítani. Máskor agyonfélti: Ne mássz fel! Ne menj oda! Fogd a kezem! Ne nyúlj hozzá! … stb stb, ami pedig csak a saját bizonytalansága.

Tudok ennél még furcsábbat. Munkámnál fogva, találkoztam olyan nagyszülővel, aki munkát kereset az unokájának. XY bejött a hivatalba, elmondta, hogy unokája most végzi, vagy végezte el a főiskolát, nagyon okos, nagyon ügyes, mindenhez ért, kész főnyeremény lenne, ha valaki alkalmazná. Kérdésemre, hogy miért nem Ő jött el személyesen, azt felelte:  Hát Ő nem ér rá! Vajon a fiatalok bízták meg a feladattal, vagy tudtak-e egyáltalán erről az akcióról?

Lehet rosszul szeretni? Még mindig azt mondom, hogy nem. Tegyük fel, hogy az elkényeztetés nem jó. Tegyük fel, hogyha mindig mindent megcsinálnak a gyerek helyett az rossz, vagy ha nem engedjük el a gyermek kezét nagyobbacskakorában sem, az kifejezetten rossz. De tudok ennél rosszabbat is. Ha nem vesszük észre, ha nem figyelünk rá, ha nem foglalkozunk vele, ha nem érdekel bennünket az eredménye, a gondolata, ha úgy nő fel, hogy nem is ismerjük.

Ismerem a világirodalom egy-két megfogalmazását az igazi, önzetlen szeretetről. Hogy ne azért szeressünk, mert elvárunk valamit … blab-blab-blab. Az élet nem ilyen. Már az egészen pici babának kedvesen gügyögünk, csak hogy ránk mosolyogjon, a legszebb játékot nyújtjuk neki, csakhogy a csillogó szemeit lássuk, négykézláb mászunk a földön vele, hogy göndör kacaját hallhassuk. Folytassam? Szerintem, ezek az apró kis önzések, még soha senkinek nem ártottak meg.

Lehet rosszul szeretni? Most mondjátok meg ti, Kedves Nagyik és Papik!

Cimkék: 

Hozzászólások

Unoka

Kedves Olvasóm!
Köszönöm az ajánlást. Valóban nagyon szép. Remélem, sokan megtekintik majd.
Máskor is nézz be a Honlapomra, és írd le a véleményedet.
Üdvözlettel:
Nagyi