A hallás gyönyörűsége

Vannak, akik rosszul látnak, azok szemüveget hordanak, mások megőszülnek, ezért befestik a hajukat, egyeseknek kihúzták egy-két fogát, ők protézist csináltatnak. És vagyunk mi, akik rosszul hallanak, de nekünk is volna segítség. Az más kérdés, hogy míg az előzőket természetesnek tartják az emberek, sőt szemüvegből, hajfestésből még divatot is lehet csinálni, addig a hallókészülék, minthogyha tabunak vagy szégyennek számítana. Ha valaki nagyothall, titkolja és szidja a környezetét, akik úgy’ mond, halkan beszélnek vagy motyognak. 

Ha pedig hallókészüléket kap, azt takargatja. A világ, ezt valahogy nem tudja olyan természetesnek venni. Egy közel vagy távollátóval senki sem foglalkozik. Egy rosszul hallót jobb esetben sajnálgatják, rosszabb esetben a háta mögött összesúgnak, megmosolyogják. Talán azért tudok erről pontosan és hitelesen írni, mert érintett vagyok. De én úgy döntöttem, hogy nem törődök senkivel és semmivel, elmesélem az ezzel kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat, és mint ahogy én is megtaláltam a megoldást, minden sorstársamat arra buzdítok, hogy vállalja fel és oldja meg a helyzetet.

Mert jól hallani gyönyörűség! Aki jól hall, nem is tudja, milyen nagyszerű lehetőségben van része.

Én már gyerekkoromban kicsit rosszul hallotta, csak annakidején nem csináltak belőle nagy ügyet. Az iskolában az első padba ültettek, és azt mondták, hogy figyeljek nagyon. Középiskolás koromra nagyon jól megtanultam szájról olvasni, így szinte teljesen kompenzáltam a helyzetet. Felnőtt koromban gyermekeimet és tanítványaimat is arra neveltem, és elvártam, hogy szépen artikuláljanak. A kor előre haladtával azonban mégis fokozatosan romlott a hallásom. Kimaradtam a társalgás egy részéből, sokszor vissza kellett kérdeznem, bömböltettem a TV-t. Annál kínosabb a világon nincs, mint amikor az ember nem arra válaszol, mint amit kérdeznek tőle. Persze az emberrel megpróbálnak tapintatosak lenni, és nem mondják a rokonok vagy barátok – akik már rég észrevették a siketségemet – „Te haver, menjünk el egy hallásvizsgálatra!”.

Száz szónak is egy vége: én elmentem, és meglepően rossz eredményt produkáltam. Szerencsémre, egy idősebb, nagy tudású, szimpatikus orvoshoz és egy hihetetlenül türelmes kedves audiológushoz kerültem. Közel két órába telt, míg számítógép segítségével hozzám, illetve a hallásomhoz igazították a készüléket és valamennyire megtanítottak a használatára. A hallókészülékkel a fülemben és a rengeteg jó tanáccsal elindultam hazafelé.

Hogy milyenek volta az első lépések? Felvettem a kabátomat, és hallottam bélésselyem susogását. Ez vajon normális? Minden lépésnél hallottam a cipőm kopogását. Vajon mások is így hallják? Esett az eső. A fejem fölé tartott esernyőn hallottam az esőcseppek gyors pergését. A zebrához értem. Tízszer, hússzor körülnéztem, mert a távoli autó hangját egészen közelinek éreztem. Szinte újra ismerkedtem a világgal. Persze erre felkészítettek, de más hallani valamiről és más megtapasztalni. Az asszisztensnő szinte előre mindent „megjósolt”. Elmesélte, hogy olyan hangokat fogok hallani, amiket már rég elfeledtem. Felhívta a figyelmemet, hogy az agynak ez a sok új, illetve elfelejtett információ, hang nagyon fárasztó lesz, de kitartónak kell lenni. Hát én az voltam. Vagy tízszer-hússzor visszamentem még a készülék beállítására, finomítására.

Már nem fáraszt, nem kényelmetlen, szinte észre sem veszem, hogy hordom és nem látszik semmi belőle. (A kép rá a bizonyíték) Otthon már poénkodok, ha TV-t nézünk (mert nekem sokkal halkabban is jó, mint a többieknek) és cinkosan megjegyzem: Mi van, siketek vagytok? Minek bömböltetitek azt a TV-t?

Cimkék: 

Hozzászólások

Hallás

Én hasonló cipőben járok, de még nem tudtam magamat rábeszélni, hogy lépjek valamit. Gyerekek közt dolgozok, félek, hogy rajtam szórakoznak.
Z-né

Kedves Z-né! Egy percig se

Kedves Z-né!
Egy percig se töprengj tovább. Menj el egy vizsgálatra. Ha pedig kell egy készülék, viseld büszkén. De ha nem akarod hogy mások lássák, takard el a hajaddal. Jól hallani nagyszerű dolog. Mindent megér.
Nagyi

hallókészülék

Kedves Sorstársaim!
Csak 55 éves vagyok (nem nyugdíjas), de jó ideje rossz a hallásom. Most belevágtam, és hallókészüléket kívánok venni. Negyedszer voltam beállításon, de katasztrófa. Nem jól hallok vele, nyomja a fülemet kívül, belül, sistereg ... hadd ne soroljam. Nem ezt ígérték. Ennél még a siketség is jobb. Van akinek jobb a tapsztalata?
Ibolya

Hallókészülék

Kedves Ibolya!
Türelem, türelem, türelem! Ne négyszer,... tizennégyszer, ha kell huszonnégyszer menj el! Addig menj, amíg nem érzed jónak. Ne add fel! Hidd el, megéri.
Ha nyomja a füledet, ha sistereg, akkor nyilván a készülékkel baj van. Mondd az orvosodnak és kérdd a segítségét.
Azt kérded van-e valakinek jó tapasztalata? Igen, nekem az van. Remélem, majd írnak még olyanok, akik osztják a véleményemet.
Kérlek, írj majd egy hónap múlva. Kíváncsi vagyok, mire jutottál.
Drukkolok Neked!
Nagyi