Fára mászni tudsz?

Kirándulás az erdőben

Minden rendben vele? Tehetünk, vagy tennünk kell valamit az ügyért? Szembe kell nézni a valósággal. Én nagyszülőként mondhatom, a mai gyerekek nincsenek annyit kint a levegőn és nem futkosnak annyit, mint mi, annakidején. Fokozottabb mértékű az individuáció, passzív sportéletet élnek az emberek, gyerekeknek hiányzik a jó példa, csökkenő tendenciát mutat a motoros tevékenység, ezért csökkenő a motoros fejlettségük is. Fára mászni tudsz? Ha a mai gyerekek többségétől megkérdezik, sajnos a válasz, a NEM lesz. Sőt tovább megyek: egy testnevelő tanár ismerősöm szerint, a mai gyerekek nem tudnak futni. Sokszor ott kell kezdeni az elsősökkel, hogy meg kell tanítani őket a futásra. Na nem arra a Tantervben is előírt technikákra gondolok, amit évek óta tananyagként egyébként is tanítanának (elrugaszkodás, repülés, talajfogás, a törzs helyzete, karmunka, légzés futás közben, az indítás vezényszavai stb.) hanem arra a szinte természetes mozgásra, amit régen a gyerekek magukkal hoztak az óvodába, illetve az iskolába.


Hát igen; ez a számítógép, a TV, meg a videó mellett nem fejlődik. Persze azt is tudom, hogy már nincs az a lehetőség, ami régen volt, hogy az utca gyerekei összeverődtek és valahol kint közös futó, fogó, labdázó játékkal múlassák az idejüket, és az idősödő nagyszülőktől sem várhatjuk el, hogy állandóan az unokájukkal rohangáljanak. A szülők meg éjjel-nappal dolgoznak, hogy jussanak valamire.


Akkor hát mi a megoldás???



  • Az óvodáknak hihetetlenül nagy szerepük van. Arra buzdítanék minden óvónőt, hogy amennyit csak lehet, legyenek kint és fussanak, ugráljanak, másszanak, labdázzanak, rollerezzenek. A szülőket pedig arra buzdítom, ha van lehetőség óvodaválasztásra, olyan oviba vigyék gyermekeiket, ahol a testmozgás és az egészséges életre nevelés a fő célkitűzés.

  • Külön edzések. Az nagyon jó dolog, de csak hiánypótlás és nincs mindenkinek rá lehetősége.

  • Bicajozás. Sajnos az sem a régi. Pedig manapság majdnem minden gyereknek van biciklije. De megértem azokat a szülőket is, akik a nagy autós forgalomba nem szívesen engedik ki a gyermeküket, és akkor még nem beszéltünk a benzingőzről.

  • Kirándulás: az csuda jó! Csak hát arra is kevés idő jut. Ráadásul, a kirándulás a legtöbb családnál nem a hegyek, az erdők, a rétek vagy a vizek környékének látogatása jelenti.

Nem sorolom tovább, hátha csak ostoba nosztalgiázásnak fog tűnni az egész irományom. Inkább egy szakember elemzést ajánlom a figyelmetekbe.


Az alábbi elmélkedés „Buzás Ernő: A testnevelés és sportelmélete és módszertana óvodában és az 1-4. osztályban” írása nyomán készült. A teljes, nagyon jó anyag, az interneten megtalálható. A mozgástanulásban valamennyi készség és képesség komplex módon jelenik meg, kölcsönösen feltételezik egymást. A kisgyermekkori mozgástanulásban az utánzásé a vezető szerep, legfontosabb módszere többek között az érdeklődés felkeltése, a bemutatás illetve a játék. Már a kiscsoportos óvodások is tornáznak, elsősorban a természetes mozgások vannak jelen (a kuszás, mászás, csúszás, járás, futás, fellépés, lelépés, dobás, fogás, ütés, húzás, tolás, szökdelés, ugrás, gurulás, függés, lengés). A nagycsoportos gyermekek motoros fejlődése a természetes mozgásokban, a gyermek mozgástempójának gyorsulásában, kifinomultabb mozdulataiban, kitartóbb, hosszabb mozgásában nyilvánul meg. Pl. mászórúdon minden fáradtság nélkül 4m magasságig felmásznak (nem szükségszerű!). Az ütemtartással végzett járás nem okoz nehézséget. Keskeny felületen biztosan egyensúlyoznak. A húzó mozgást teljes erővel differenciáltan ellenőrzéssel végzik. Egyéni ritmusukat is alá tudják vetni a csoport ritmusának futás közben is. Képesek már nekifutásból ugrani. Leugrásnál rugalmas a talajfogásuk.


Az óvodáskorban fő tevékenységi forma a játék, mely gyermek testi és szellemi fejlődését segíti, majd az iskoláskorban fokozatosan a tanulás lép előtérbe. Nagyon jó hatással van a gyerekekre, ha az óvónő, tanítónő, vagy bármilyen felnőtt is játszik, így az új játékot is hamarább elsajátítják, viselkedésből mintát kapnak. Mik lehetnek ezek a szabadtéri játékok? Fogójátékok, labdajátékok, futójátékok. Lehet kötetlen futás, amely iram- és irányváltoztatással, egyéb feladattal kapcsolható össze. A közbeiktatott feladatok gyarapításával, a nehézségi fok emelésével növelhető. A terhelés intenzitása futás párkerüléssel, futás lassítással, gyorsítással, kanyarodással nehezíthető. Lehet egyenletes iramú, tartós futás állandó lépésszámmal, vagy egyéni versengések akadályok közbeiktatásával; szökdelések, négykézláb futás, nyusziugrás stb. Játszhatják eszköz nélkül vagy eszközzel (tárgyak hordásával).


Felszerelés, létesítmény szempontjából igénytelen, szabadtéren mindenütt űzhető. Az 1-2. osztályban főleg játékos feladatok keretében kerül sor (sok egyéb mellett) az atlétikai mozgások (futás, ugrás, dobás) oktatására.


Az óvodák, iskolák mindent megtesznek, most már a mindennapos testnevelés is kötelező, de szerintem még ez is kevés. Ha bárkinek ötlete van arra, hogy családon belül, otthon, nagyszülőknél hogyan lehet hatékonyan mozgáskultúrát fejleszteni, az írjon, adjon ötleteket másoknak. Tanuljunk egymástól!