„Tavasz van! Hallod-e?"

„Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik mezei szagokkal a tavaszi szél.”

/József Attila/

Pont ezt érzem, amikor a tavaszi, langyos szellőben, a virágoskertben, az illatozó jácintok között szöszmötölök. A hosszú tél után, alig várom, hogy kint lehessünk. Nekem nagyon bejön. Persze nem csak tavasszal, és nem csak a virágok közt, általában szeretek kertészkedni. Ennél már csak az jobb, ha a kisunokám segít.

Igaz, hogy kicsit lassabban megy, vagy néha másképp szeretné, mint ahogy én megterveztem, de ezzel együtt is jó és hasznos időtöltés. Munkánk eredményeként a kert szebb lesz, és ráadásul sok mindenről lehet beszélgetni. Ne hogy azt higgyétek, hogy csak a magokról, a kertről, a fákról, a kerti szerszámokról! Nem, nem. Munka közben még az óvodáról, vagy a barátnőjéről is szívesebben beszél. Ilyenkor lehet megtudni titkokat.

És hogy mi-mindent tud egy apróság a kertben segíteni? Szinte mindent. Alig múlott két éves, amikor gödröt ástunk csemetefának, belemászott és a kislapátjával dobálta ki a földet. Szívesen locsol öntözőkannával vagy akár slaggal, kapálgat, gereblyézik, vagy segít összeszedni a letört, lehullott faágakat. Azt hiszem, egy gyermeknél sem lenne szabad kihagyni a hagymaültetést. Ahogy egy Kicsi – az apró kezeivel szépen sorba, megfigyelve, hogy melyik vége kerül a földbe – rakja a földbe dughagymát, úgy egy felnőtt sem képes rá.

A jó munkát, egy fantasztikus lakomával fejezzük be. Madárlátta (vajas, vagy májkrémes) kenyér snidlinggel. Egyet sajnálok csak igazán, hogy a legjobb pillanatokat nem tudom megörökíteni, mert vagy kertészkedek, vagy fényképezek. 

Cimkék: