Egy háromunokás nagypapa gondolatai

A nagyszülők szeretnék, hogy unokáik boldog, gondtalan és játékos éveket töltsenek el egészen a felnőtt korig, melyet szerencsés esetben, ők maguk is végig kísérhetnek. Ehhez fiatalon kell nagyszülővé válni. Ekkor gyönyörködhetünk a menyasszonyi ruha szépségén, vagy a vőlegény büszkeségén. De addig sok víz folyik le a Dunán! Magunk pedig, ha a tükörbe nézünk, már láthatjuk a bölcsesség csendes mosolyát. Vagyis két életre szóló programot élhetünk végig, Mi szerencsések.

E második program szakaszai izgalmasak és meg kell tanulni tartalmukat. Nem kell félni, jön ez magától, csak figyelni és alkalmazkodni kell unokáink személyiségének kibontakozásához, melyre hatnak a szülők, az iskola...ja igen, és egyre erőteljesebben a kortársak, melyekkel nehéz versenyezni. Hogy mennyi buktatóval, sőt konfliktussal jár, azt azok tudják, akik végig járták ezt az utat. Általános tanácsként elmondhatom, a bölcs nagyszülő türelmes, unokája életkorának megfelelően játszótárs, barát/nő/,és valamennyi életszakaszban tanácsadó szemlélődő. Ez azt jelenti,hogy nem telepedik rá unokájára, hanem együtt fedezi fel vele a világot, és tanul Tőle, ha eljön az ideje. Ez praktikusan azt jelenti, tudni kell elengedni a kezét, nem kerülve szembe a szülőkkel ezen a téren sem. Ha végig tudjuk csinálni e szép, örömteli programot, láthatjuk unokánk/ink/ személyiségének kibontakozását és velük maradhatunk akkor is, ha már kirepülnek és élik személyes életüket, szívükben hordozva belőlünk egy darabot.


Na ezért megéri!


Paksi Lajos

Cimkék: