Adventi kisjászol

Ne csodálkozzatok, hogy alig múlt el október, és én már az Adventtel és a Karácsonnyal foglalkozok. Mindezt csak azért teszem, mert idő kell a kellékek elkészítéséhez, akár az adventi naptárra, akár az adventi koszorúra, vagy egyéb ajándékra gondolok. Ahogy szokták mondani, jó munkához idő kell.

Az Advent szó latin eredetű, jelentése: megérkezés, az Úr érkezése. A karácsonyra való előkészület ideje, kezdete András naphoz (nov.30) legközelebb eső vasárnap. Évszázados hagyományok, szokások kötődnek ehhez az időszakhoz. Családonként, területenként, egyházanként más-más, de mindegyik jelentéssel bír és meghitt. A rengeteg lehetőségből hármat fogok részletesebben bemutatni, az adventi naptárt, a koszorút, most pedig a kisjászolt. Édesanyám otthonról hozta szokást, amit én a gyerekimnek, sőt most már az unokáimnak adok tovább. Valamikor november elején anyukánk barkácsolt mindegyikünknek keménypapírból egy kisjászolt és adott mellé egy zacskóban rövidre vágott szalmaszálakat. Nekünk – gyerekeknek – pedig nagyon jónak kellett lennünk, mert ha jók voltunk, vagy valami jót cselekedtünk, akkor berakhattunk egy szalmaszálat a jászolba. A cél az volt, hogy minél több szalmaszál kerüljön bele karácsonyig, hogy a kis Jézuska minél kényelmesebben fekhessen majd bele. Arra, hogy mi mennyire igyekeztünk, arra csak halványan, de hogy a lányaim mennyire tele akarták rakni a kis jászolt, arra nagyon jól emlékszem. A most bemutatásra kerülő kis jászol, már a három éves kisunokámnak készült. A mellékelt ábra segíthet az elkészítésben, de természetesen akármilyen más alakú kisjászol is megfelel a célnak. A kis Jézuska feje egy papírmasé golyó, teste fehér lepedő darabkából kialakított pólya, amit madzaggal tekertem körbe.

András naptól kezdve, a szalmaszálakat nap, mint nap rakosgatjuk a jászolba. Feltehetőleg jó sok belekerül majd Karácsonyig. A kis babát pedig Szenteste fektetjük rá, hisz akkor születik a KIS JÉZUSKA. 

Cimkék: