Uff! Uff!

Ismerős? Kedves Nagyi és Papi kortársaim! Kinek ne lennének indiános emlékei? Természetesen nem igazi indiánokra és harcokra gondolok, hanem a régi szép emlékekre. Játszottunk a szalmakazalban, bunkert, kunyhót és sátrat építettünk. Harcoltunk, meghódítottunk, elfoglaltunk. Voltunk törökök, kurucok, honfoglalók vagy indiánok. Ismertük az összes indián törzs, a nagy törzsfőnökök nevét, és az indián szokás szerinti névválasztást. Mindenkinek megvolt a reá jellemző neve. Én – sok egyéb mellett – „Lágy szellő” voltam (most már inkább Süvítő orkán lehetnék). Mi sok mindent megtanultuk a nagyobbaktól, tőlünk meg megtanulták a kisebbek. No, és egymásnak adtuk a rongyosra olvasott indián könyveket.

Ezért is örültem, amikor megismerkedtem (unokámon keresztül) a kis indián fiú, Yakari történeteivel. Úgy gondolom, ez jó bevezetője lehet a majdani indiános játékainknak. Ennek a mesének a szókincse (paripa, póniló, bölénycsorda, vízmosás stb), a természet szépsége és szeretete, az igazságért való kiállás és küzdelem, a segítségnyújtás, a bölcsesség, a kicsik szintjén ugyanaz, mint a nagyobbaknál a Winnetout.

Addig meg játszunk. Azt a régi udvarokon, pajtában, faluszéli bozótosban gyerekcsapattal történő játékot nem lehet már visszavarázsolni. A mai gyerekek életük nagy részét a négy fal között töltik és gyerekcsapat sincs.

Szóval játszunk. Eleinte bent, aztán ha sikerül, akkor kint is megtaláljuk a módját.

És hogy mit játszunk bent? Csinálunk kis indián tábort. Íme!

Indiánok: 1. Egy tojástartó alsó felét használom fel. Nem vágom ki a csúcsokat, így olyan, mintha egy bárkában vagy csónakban sorban ülnének. A kiálló részeket befestem rozsdabarnára (ez a test), a tetejére teszek egy-egy kis papírmasé golyót, arra pedig színes „toll” díszt. A golyóra (ami a fej) szemeket és szájat festek, és kész.

Indiánok: 2. Ugyancsak a tojástartó alsó részét használom, de ezúttal kivágom a csúcsokat, és így festem be barnára. A fej, továbbra is kis golyó, melynek tetejére hajat fonalból csinálok.

Indiánok: 3. Az ülő indiánt dugóból készítettem. A golyófej ugyanolyan mint a többinél. Lábszára vastag zsinórból van, a lábfeje egy-egy sós mogyoró. Ragasztópisztolyt használok, így még a zsinór és a mogyoró összeragasztása sem okoz gondot.

Indiánok: 4. Pólyás baba. Egy golyót (a fej ugyanolyan mint a többi) egy papír zsebkendőbe csomagolok.

Tipi (indián sátor): Egy 16 cm-se kört rajzolok, amit három egyenlő körcikkre vágok szét. Ez lesz három sátor palástja. Először kifestem, majd összeragasztom, és kész a kúp, illetve a tipi.

Tábortűz: egy 3 cm sugarú kartonpapír körlapot vágok ki, melyet befestek feketére. Körberagasztom apró kavicsokkal. A közepére először fekete és barna, majd piros végül sárga papírcsíkokat ragasztok (ez a tűz) a közepére.

: a tojástartó felső felének egy-egy szélét vágom le. A sörényét és a farkát fonalból csináltam. Az egészet nem részletezem, mert nem igazán vagyok az eredménnyel elégedett. Talán lesz majd valaki (aki olvassa és megpróbálkozik a készítéssel) akinek jobban sikerül, és megosztja velünk az ötletét.

 

Cimkék: