Árny-színház, vagy árnyjáték

A fény-árnyék hatások kihasználása – játékra és szórakozásra – feltehetőleg egyidős az emberiséggel. Kisgyerekkorunkban gyakran játszottunk az árnyékkal. A két kezünket és  ujjaikat különböző módon összeraktuk, így tudtunk állatfigurák árnyékát varázsolni a falra, melyek még mozogni is tudtak.

Talán még sokaknak megvan a Grätzer József, Sicc című könyve, ahol rengeteg példát láthatunk ezekre.

Az ősi árnyszínház keletről származik. Az első források a kínai-mongol civilizációra utalnak. Eredetileg egyházi szertartások része volt, ám ezek misztikumából hamar kikerült az utcára, mint népszórakoztató látványosság. Különböző, már történeteket eljátszó formáiról talált legkorábbi források a X. századból származnak, de feltétlen említésre méltó a jellegzetes Jáva-szigeti előadásmód.

Mi most egy nagyon egyszerű változatát készítettük el, de nem is kellett hozzá sok színész és díszlet. Egy játék dobozát, egy kis olvasólámpát, meg a fantáziánkat használtuk csupán, mert hogy a magunk által kitalált meséhez készítettünk színházat, bábokat, és játszottuk el.

Hozzávalók:

  • Olvasó vagy zseblámpa,
  • kartondoboz, pauszpapír,
  • kartonpapír,
  • hurkapálcika,
  • ragasztó, olló,vonalzó.

Készítése:

  • Egy kartondoboz elejét teljesen kivágjuk,
  • a hátsó oldalát úgy vágjuk ki, hogy maradjon körben 1cm széle.
  • Erre az oldalára ragasztjuk a pauszpapírt.
  • A mese tartalmához igazodó síkbábukat vágunk ki.
  • A tetejére, vagy az aljára vagy az oldalára hurkapálcát erősítünk.
  • Készítsünk különböző hátteret: fák, ház, felhő, nap stb.

Játék: A pauszpapírt a lámpánkkal megvilágítjuk. A fény és a papír közé kerülnek a bábuk, amelyeket oldalról vagy felülről, vagy alulról irányítunk. A báb minél közelebb van a papírhoz, annál élesebb a kép. 

Cimkék: